Kiscsoportban az első időszak (szeptember, október) fő feladata a gyerekek beszoktatása az óvodába. A beszoktatásnál a fokozatosságot tartjuk a legfontosabbnak. Már az elmúlt nevelési évben, júniusban szerveztünk egy ismerkedési délelőttöt, amikor a leendő kiscsoportosok és szüleik kötetlenül bepillanthattak az óvodában folyó mindennapi tevékenységekbe, és megismerhették a leendő óvó nénijüket és dajka nénijüket. Már ekkor kiválaszthatták óvodai jelüket, amit egy kis ajándék formájában haza is vihettek magukkal. Ezen a délelőttön előzetesen megbeszéltük a szülőkkel, hogy a következő nevelési évben melyik leendő kiscsoportos, mikor kezdi meg a beszoktatást.
A fokozatos beszoktatás már augusztus utolsó hetében elkezdődött, ezt azért tartjuk jó megoldásnak, mert egyszerre kevesebb leendő kiscsoportos kapcsolódott be az óvodai életbe, így több figyelmet tudtunk egy-egy gyerekre fordítani. Ebben az időszakban az ismétlő kiscsoportosokat is visszaszoktattuk az óvodába.
A csoportban jól alakult a kislányok és kisfiúk aránya, ami a továbbiakban ideális feltétele a nevelésnek, a gyerekek közötti jó kapcsolat alakulásának.
Így október elejére szinte az összes kisgyerek sikeresen beszokott, ismerik egymást, az érettebb kiscsoportosok sokat segítenek új társaiknak, büszkék arra, hogy ők már sok mindenben ügyesebbek, érettebbek.
Az óvodai életbe való beszokás gyerekenként több-kevesebb időt vett igénybe. Volt olyan kisgyerek, akinek elég volt, hogy édesanyja vagy édesapja egy-egy délelőttöt vele töltött a csoportban. Másoknál ez egy-két hétig is elhúzódott. A bölcsődéből jött kisgyerekek hamarabb alkalmazkodtak az új környezethez, nekik könnyebb volt az új szokásrendszert elsajátítani. Mára már mindegyik kiscsoportos ismeri egymás nevét, jelét, megbarátkoztak egymással, kezdenek köztük kialakulni szorosabb barátságok. Ha v alaki hiányzik a csoportból, keresik, érdeklődnek utána. A csoportban jól tájékozódnak, a játékeszközöket életkoruknak megfelelően használják, alkalmazzák tevékenységükben.
Óvónénijeiket, dajka nénijüket elfogadták, problémáikkal bizalommal fordulnak hozzájuk.
Úgy érezzük, hogy szüleikkel is sikerült őszinte, bizalmas, konstruktív kapcsolatot kialakítanunk. Az évnyitó szülői értekezlet is nagyon kellemes hangulatban zajlott, elfogadták és befogadták javaslatainkat, nevelési elveinket, s amit velük együtt alakítunk a továbbiakban is.
A délelőtti kezdeményezésekbe szívesen bekapcsolódnak, nyitottak minden új mondókára,, mozgásos játékra. Könnyen és gyorsan „ tanulják” a számukra érdekes mondókákat, dalos körjátékokat. Az otthonról vagy bölcsődéből hozott versikéket, dalocskákat szívesen bemutatják társaiknak, a nap bármely szakaszában. Örömmel mondókáznak. A fokozatosan kialakított napirendet megszokták és elfogadták. Reggelenként örömmel jönnek a csoportba, hamar bekapcsolódnak a közösség tevékenységeibe, délutánonként szívesen mesélnek szüleiknek a napi eseményekről.
Szeptemberben feladatunk a gyerekek visszaszoktatása az óvodába, illetve az új gyerekek beszoktatása. A beszoktatásnál „ismerkedést” elősegítő játékokat játszunk, ezek segítségével megismerik egymás külsejét, nevét, jelét.
1. Mit változtattunk meg?
2. Egy manócska összekeverte a neveket és az óvodai jeleket...
3. Gurul a labda, mondd a neved!
Középső csoportban már nagyobb sétákat tervezünk. Az óvodától távol lévő játszóterekre is elmegyünk. Minden alkalommal más- más helyszínt választunk, hogy minél jobban megismerjék környezetünket, változatos körülmények között figyelhessék meg az évszakok változásait. Őszi terméseket gyűjtünk, amit vizuális tevékenység során felhasználunk (gesztenye figurák, falevél nyomat).
Mondókák:
Dombon törik a diót,
Hegyormon a mogyorót,
Völgyben meg a makkot,
Zajuk ide csattog.
Három diót megtörtem,
Négy mogyorót megettem,
Letettem a makkot,
Ebből ti is kaptok.
Csiteri, csütöri, csütörtök,
dinnyét lopott az ördög,.
Bugyogójába dugta,
Nem fért be a pokolba.
Öreg pásztor megfogta,
MÓRESRE TANÍTOTTA
Hüvelyk ujjam almafa...
Versek:
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Hány ujja van a gesztenyefa levélnek?
Öt ujja van, mint a gyerek kezének.
Öt ujja van?
Nem mind olyan!
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja, hozzá még a hátulja.
Tarbay E.: Őszanyó
Csoóri S.: Dióbél bácsi
Énekek:
alma, alma, piros alma odafönn a fán...
körte, körte, sárga körte odafönn a fán...
a kállói szőlőben...
de jó a dió...
Süss föl nap,
fényes nap,
Kis kakas kukorékol,
megvirrad.
Csillagok kialusznak,
Kósza ködök szakadoznak,
Aranyajtók hasadoznak-,
Süss föl, nap!
(Csanádi I.)
Hagyományainknak megfelelően már az előző tanév májusában illetve júniusában a gyerekek kiválaszthatták a nagy csoportos jelüket. Mire eljött az ősz mindenki tudta már a jelét, és izgatott kíváncsisággal várták a pajtásaikat, az új kihívásokat, szokásokat, hiszen a nagy csoportosak a legügyesebbek az óvodában.
Szeptemberben még a középsős szokásokat elevenítettük fel, hiszen két új ovist köszönthettünk körünkbe, akik más óvoda szokásrendszerét ismerték. A két csoportismétlő gyermek segítségével, pedig a vállalkozó kedvű gyerekek ismerkedhettek a nagycsoportosok feladataival (kenyér kenése, vízosztása, rend ellenőrzése). A fokozatosság és az egyéni adottságok ismeretében a gyerekek játékosan, frusztráció nélkül sajátíthatják el az iskola érettséghez szükséges készségeket. A napi játékidő alatt sok önálló ötlettel állnak elő, melynek kivitelezése során csak az eszközöket kell biztosítania a pedagógusnak. A tevékenységek során barkácsolnak, rajzolnak, esetenként „rejtvényeket” -feladatlapokat oldanak meg, tornáznak a teremben lévő bordásfalon, körjátékot kezdeményeznek, megszervezik a babaszobai és építőjátékot. Mindig szívesen játszanak a környék játszóterein, betartva azok szabályait, miszerint balesetmentesen, a játékokat rendeltetésszerűen használjuk és a környék lakóit, kiabálással ne zavarjuk. Az udvarra mindig nosztalgiázva megyünk le: szívesen mutatják meg a kicsiknek a játékok használatát, igyekeznek életkoruknak megfelelően vigyázni a kisebbek testi épségére, esetenként az ivókút használatában is segítenek.
Még most tanév elején felmértük a beszédhibások számát. Az elmúlt években gyakorolt ajak és nyelvgyakorlatoknak köszönhetően csak néhány iskolába készülő gyereknél kell korrekciót alkalmazni, ők heti két alkalommal találkoznak az óvoda logopédus nénijével.
A heti rendünkbe naponta szerepel az anyanyelvi nevelés, melynek keretében mindenki bátran elmondhatja az őt ért eseményeket, meséket, állatországba kirándulunk, ahol nyelvügyesítő hangokkal beszélnek az állatok. Nagyon fontosnak tartjuk a korai beszédhiba kiszűrését, mely esetenként a diszlexia hajlamot is tükrözheti. Megelőzésképpen még változatos nagymozgásos gyakorlatokat, figyelemkoncentrációt fejlesztő játékokat szervezünk, melyeken igény szerint lehetnek jelen a gyerekek.
Az eddigiekhez hasonlóan, a gyerekek most is naponta részt vehetnek tartásjavító és lábboltozat erősítő játékokban.
A számtalan program mellett kiemelt helyet foglal a Játék, mely a gyermek legfőbb tevékenysége és ez által fejlődik a legtöbbet. Ennek a kritériumnak megfelelően nyugodt játék lehetőséget és változatos helyszíneket biztosítunk óvódásainknak, melyben kipróbálhatják a szerepjátékok változatos tárházát, ezzel is fejlesztve képzeletüket, szervezőkészségüket, kompromisszumra való hajlandóságukat, együttműködő készségüket.
Mesék:
Középsős és kiscsoportos kedvencek felelevenítése:
A kismalac és a farkasok
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Hapcimanó
Mese a falánk tyukocskáról
A tavalyi nagy csoportosok kedvenc meséje:
A brémai muzsikusok
Sárkányos, királyfis mese a nagycsoportosok előadásában.
Körjátékok:
Koszorú...
Benn a bárány...
Lipem, lopom...
Erzsébet asszony
Körtéfa, körtéfa...
Ántánditijom...
Egy bot, egy kalap...
Elmentem a piacra
Versek:
Takáts Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, de jó!
Igyunk erre egyet!!!